Egy kétezer éve elhunyt orvos a Jászságban
A Jász Múzeum nem véletlenül büszke a Közösségi Régészeti Csoportjára. Az elmúlt években több száz érdekes régészeti leletet és több tíz új lelőhelyet szolgáltattak be a Jász Múzeumba. Az aktív tagok közül kiemelkedik Kerékgyártó Gyula, aki már több, mint 40 éve rója a Jászság földútjait, és gyűjti be az elmúlt 14.000 év emlékeit a múzeum számára. Jánoshida hosszan elnyúló határának északi részén is talált vas- és Árpád-kori leleteket, amire felhívta e sorok írójának a figyelmét is. A Közösségi Régészeti Csoportból Steuer István és Kubon Péter Kerékgyártó Gyulával mentek a helyszínre, és fémkeresős műszerükkel több tárgyat szolgáltattak be a múzeumba, az előkerülésük helyét megörökítő GPS koordinátákkal együtt. A leletek között voltak vaskori bronztárgyak, szent István korabeli ezüstdenár, avar bronz szíjvégek, illetve avar, bizánci, valamint középső rézkori aranytárgyak is. Az avar aranytárgyak egy VII-VIII. századi temetőt sejtettek, és a tárgyak nagy száma azt mutatta, hogy egy különleges temetővel van dolgunk. A VIII. században az avar birodalom már túl volt a virágkorán. A korábbi bizánci adók elapadtak, és az avar sírokból már hiányzik a korai avarokra jellemző aranybőség.Ezért is volt kirívó a temető gazdagsága a felszíni leletek alapján. A tárgyak miatt a Jász Múzeum felvette a kapcsolatot az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézetének vezetőjével, az európai korai középkor nemzetközi hírű tudósával, Prof. Dr. Vida Tivadarral a lelőhely kutatásával kapcsolatban. A leletek alapján, melyekből két tárgy is hasonló az izraeli Caesarea-ban talált bizánci kincsben szereplő két tárgyhoz, egy közös régészeti feltárást kezdett körvonalazódni, amelyhez csatlakozott az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Régészeti Intézete (korábban MTA RI) is. Tavaly februárban egy szisztematikus terepbejárást és geofizikai kutatást folyt Varga Zoltán földjén. A terepbejárásban az ELTE Régészettudományi Intézetének hallgatói, valamint a Jász Múzeum Közösségi Régészeti Csoportjának tagjai, név szerint Szabó Erika, Göblyös Szimonetta, (aki a Szegedi Tudományegyetemen tanul régészetet,) Lencse Zoltán, Gyurcsik Attila és Menyhárt Gábor vett részt. A munkákat dr. Samu Levente koordinálta. A geofizikai munkákat Berta Adrián, dr. Marton Tibor és Kovács Bianka végezte. Az előkerült leleteket az ELTE-n dolgozták fel. Majd tavaly szeptemberben kezdetét vette a feltárás. Gépi munkát nem használva, csak kézi erővel tártuk fel a kijelölt szelvényeket. A szelvényeket a geofizikai mérések és a leletek szóródása alapján jelöltük ki Egy hosszú kutatóárkot és egy külön szelvényt egy általunk gazdagnak vélt sírhoz. Az ásatáson e sorok írója sajnos nem tudott mindig részt venni, mivel Fegyverneken is volt egy feltárás, ahol részt kellett vennie. A jánoshidai ásatást dr. Samu Levente, dr. Siklósi Zsuzsanna, dr. Szilágyi Márton és dr. Vida Tivadar vezette. A próbaárokban 3, míg a különálló szelvényben 1 avar sírt sikerült feltárni, azonban mind a 4 sír teljesen ki volt rabolva, csak a betöltésükből került elő néhány tárgy, valamint csontok maradványai. Az így előkerült tárgyak a négyből két sír keltezését teszik lehetővé. Azonban az egyik avar sír mellett egy olyan folt tűnt fel az altalajban, amely őskori objektumra utalt. A folt kibontása során egy DK-ÉNy irányú csontváz került elő. Fejénél egy bronzeszköz volt, a jobb térdénél egy kő. Mindkét lábánál egy-egy csomóban összekorrodált bronztárgyak feküdtek. Mivel egy nagy eső közeledett, az eszközök a lábszárcsontokkal és az alattuk található földdel együtt, ún. in situ kerültek felszedésre és a restaurátorműhelyben fejezték be a bontásukat, nyugodt körülmények között. A restaurálást Döbröntey-David Szilvia végezte. A restaurálás során egyre inkább kirajzolódott egy különleges orvosi eszközkészlet. Már az ásatáson kiderült, hogy a koponyánál lévő eszközt egy állat vonszolta végig a testen keresztül a lábtól a fejig. A többi eszköz viszont ott volt, ahol régen eltemették. A restaurálás során világossá vált, hogy valaha két fadobozkában voltak eltemetve a tárgyak. 3 szike, melynek teste ezüstberakásos bronzból volt, a cserélhető fejei pedig acélból, egy csontkaparó, egy kés, mérleg és egy tárgy nyéltüskés maradványa volt az egyik dobozban, a másikban pedig egy vasfogó, egy bronzcsipesz, egy csontvéső és egy spatula volt eltemetve a halott mellé. Először azt gondoltuk, hogy az orvos a VIII. századból származott, mivel igen míves orvosi eszközök feküdtek mellette. Azonban a tárgyak párhuzamainak keresésekor már kiderült, hogy nagy valószínűséggel a Római Birodalom korába, inkább a III. századra lehet keltezni a sírt. A csontvázból vett mintákból készített 14C radiocarbon vizsgálatok viszont azt mutatták, hogy az orvos a Kr. u. I. században élt, ekkor érhette a halál a Jászság közepén.
Nem tudjuk, hogy a világon egyedülálló eszközkészlettel rendelkező orvos mit keresett itt ebben az időszakban. A Jászságban ekkor egy átmeneti időszak volt. A kelták már elhagyták a területet, az iráni nyelvet beszélő szarmaták azonban ekkor szivárogtak be a Kárpát-medencébe. Hogy kihez vagy kivel utazott az orvos, nem tudjuk. Az idén folytatódó kutatás talán választ ad a kérdésre.
Gulyás András