Helytörténeti

A helytörténeti gyűjtemény törzsanyagát a régi polgári élet használati tárgyai és az egykori Jász-Kun Kerület tárgyi emlékei képezik. Közülük különösen figyelemre méltók a történelmi zászlók egyenruhák, dr. Bathó Kálmán királyi közjegyző evőeszköz készlete, a Muhoray család úti evőkészlete, Sóty Zoltán műlakatos mester míves alkotásai, valamint a jászkunok 1799-ben készült, egyedülálló zárszerkezettel bíró, kovácsoltvas, ún. privilegiális ládája. Igen jelentősek a jászsági művészek (Déryné Széppataki Róza színésznő, Palotásy János, Beleznay Antal, Tarnay Alajos, Riszner József dalköltők, Székely Mihály operaénekes) hagyatéka is.

A helytörténeti gyűjtemény az elmúlt években Varga József jászberényi fafaragó gazdag hagyatékával, jelentős egyháztörténeti anyaggal (elsősorban egyházi ruházat, dokumentumok), valamint a jászberényi Nagyboldogasszony r.k. templom alatti kripta feltárása során előkerült restaurált leletekkel (halóruha, halotti ruha, festett és gyönggyel kivert koporsók, olvasók, ruházat, lábbelik) gyarapodott.

A helytörténeti gyűjteményben kiemelt helyet foglal el az ország egyik legrégebbi történelmi ereklyéje, a legendás Lehel kürtje vagy néven Jászkürt. A 12. század második feléből származó, gazdagon faragott, elefántcsont kürthöz fűződik egyik legszebb hősi mondánk, a Lehel monda. A kürt minden korban a jászok összetartozását szimbolizálta. Az egykori jász kapitányok gyakran viselték hatalmi jelvényként, de jeles ünnepeken ebből ittak egymás egyészségére is. A kürt ma is a jászok legféltettebb kincse, amit csak igen jeles alkalmakkor vesznek ki szentélyéből, s szólaltatják meg a közönség nagy örömére.