A Jász Múzeum gyűjteményei

A Jász Múzeum gyűjteményei közül a néprajzi a leggazdagabb és a legtekintélyesebb. A 138 éves folyamatosan gyarapodó anyag egy részét állandó kiállításon szemlélhetik meg a látogatók, míg másik része raktárak polcain várja, hogy közönség elé kerüljön. A hatalmas tárgy együttesnek szép számmal vannak olyan darabjai, amelyek formai szempontból vagy díszítés tekintetében kiemelkedő jelentőséggel bírnak. Ilyen többek között a múzeum méhlakás gyűjteménye, amelynek legszebb és legrégibb darabja egy 1770-ből, Jászapátiból származó, egy fából kialakított méhköpü, de nagy formagazdagságot mutatnak a szalmából vagy gyékényből fonott méhlakások is. A különösen szép tárgyak sorába tartoznak Nagypál Miklós mívesen faragott pásztorbotjai, mozsarai, valamint az a 18. század elejéről való, szép faragású kézimalom, amelyet a Jászságban lélekszárító malomnak neveznek, az 1875-ből való, házi készítésű, hatalmas méretű, robosztus, középorsós szőlőprés, népies nevén  sutú.

A néprajzi gyűjtemény jelentős hányadát képezi az egykori vízi élet, a szilaj és az istállózó állattartás, a földművelés, a gabona feldolgozás és a paraszti háztartás eszközanyaga. A kenderfeldolgozás munkaeszközei közül szépségükkel, míves faragásukkal kiemelkednek a gazdagon díszített, ún. csörgős guzsalyok, a tároló edények közül pedig a rendkívül változatos formájú, szalmából vagy gyékényből fonott termény- és tojástartó kupulykák, tobozok. A régi vallási élet emlékei között különös szépséggel bírnak az egykori vallásos társulatok szobrai ( Szent Flórián szobra - 17. század, Szent Vendel szobra - 19. század), a 18. századi ún. paraszt madonnák , görög szentföldi ikon és triptichon.

A néprajzi gyűjteményen belül kiemelt jelentőségű a játékgyűjtemény, amelynek első darabjai még az 1910-es évekből származnak, jelentősen gyarapodott az 1988-ban rendezett játékkiállítás alkalmával. A viselet gyűjteményben különösen figyelemre méltóak a női viselet darabjai (vállkendők, főkötők, pruszlikok, nyárikák, ujjas lajblik, kecelék, hímzett ködmönök, rókaprémes mente) valamint a gazdagon hímzett férfi subák, de igen jelentősek a változatos formájú, finom kelméjű, szép hímzésű fehérneműk is (ágyhuzatok, terítők, pendelyek, ágykabátok, babaholmik, stb.).

A ruhák tárolására való alkalmatosságok közül említést érdemelnek a festett, tulipános ládák, sublótok és faragott fennállók és sifonyok. A bútorgyűjtemény legszebb együttese a Jankó János által gyűjtött, a 19. század derekáról, Jászapátiból származó festett szobabútor, amely 1896-ban szerepelt a millenniumi országos néprajzi kiállításon. A kismesterségek közül pedig különösen a szűcsök, csizmadiák és a kovácsok eszközanyaga számottevő.

A Jászság tanyasi iskoláinak megszűntetésével jelentős iskolatörténeti anyag (dokumentumok és tárgyak) került a Jász Múzeumba.

A helytörténeti gyűjtemény törzsanyagát a régi polgári élet használati tárgyai és az egykori Jász-Kun Kerület tárgyi emlékei képezik. Közülük különösen figyelemre méltók a történelmi zászlók egyenruhák, dr. Bathó Kálmán királyi közjegyző evőeszköz készlete, a Muhoray család úti evőkészlete, Sóty Zoltán műlakatos mester míves alkotásai, valamint a jászkunok 1799-ben készült, egyedülálló zárszerkezettel bíró, kovácsoltvas, ún. privilegiális ládája. Igen jelentősek a jászsági művészek (Déryné Széppataki Róza színésznő, Palotásy János, Beleznay Antal, Tarnay Alajos, Riszner József dalköltők, Székely Mihály operaénekes) hagyatéka is.

A helytörténeti gyűjtemény az elmúlt években Varga József jászberényi fafaragó gazdag hagyatékával, jelentős egyháztörténeti anyaggal (elsősorban egyházi ruházat, dokumentumok), valamint a jászberényi Nagyboldogasszony r.k. templom alatti kripta feltárása során előkerült restaurált leletekkel (halóruha, halotti ruha, festett és gyönggyel kivert koporsók, olvasók, ruházat, lábbelik) gyarapodott.

A helytörténeti gyűjteményben kiemelt helyet foglal el az ország egyik legrégebbi történelmi ereklyéje, a legendás Lehel kürtje vagy néven Jászkürt. A 12. század második feléből származó, gazdagon faragott, elefántcsont kürthöz fűződik egyik legszebb hősi mondánk, a Lehel monda. A kürt minden korban a jászok összetartozását szimbolizálta. Az egykori jász kapitányok gyakran viselték hatalmi jelvényként, de jeles ünnepeken ebből ittak egymás egyészségére is. A kürt ma is a jászok legféltettebb kincse, amit csak igen jeles alkalmakkor vesznek ki szentélyéből, s szólaltatják meg a közönség nagy örömére.  

A régészeti gyűjtemény alapjait még a múzeum megalapításakor rakták le, amely a későbbiekben főként bronzkori, szarmata és avar anyaggal gazdagodott. A gyűjtemények sorban sajátos helyet foglal el a rendkívül gazdag éremanyag, amelynek gyarapodása esetleges.

A képzőművészeti gyűjteményben a jászsági festők (Vágó Pál, Gecse Árpád, Sáros András, Benke László, Makkay József, Litkey József, Vuics István) alkotásai mellett ott találjuk Than Mór monumentális portréit is. Emellett azonban jó néhány kortárs képzőművész (B. Jánosi Gyöngyi, Velkeiné Pócz Ilona, Nagyné Koncz Éva, Hajas Gyula, Simonyi Emő) alkotása is megtalálható a gyűjteményben.

A múzeum legfiatalabb gyűjteménye, a természettudományi gyűjtemény, amely jelenleg 41.000 darab lepkét számlál és számtalan ritka fajt tartalmaz.

 Hortiné dr. Bathó Edit
 múzeumigazgató